Egzotikus galambok

 Sörényes galamb (Caloenas nicobarica)

 

 

 

A Nicobar-galamb (Caloenas nicobarica) egy kicsi szigeten és a part menti régiókban található galamb, az Andamán és Nicobar-szigetek, India, a Maláj-szigeteknél. Ez a Caloenas nemzetség egyetlen élő tagja és a kihalt dodo legközelebbi élő rokona.

Ez egy nagy galamb, amelynek hossza 40 cm. A fej szürke, mint a felső nyak tollazat, amely zöld és réz színűvé változik. A farok nagyon rövid és tiszta fehér. A tollazat többi része fémes zöld. A sötét szeme  egy kis fekete gombot képez; az erős lábak vörösek. 

 

Kacagó gerle  (Streptopelia risoria)        

 

 

 A madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjéhez és a galambfélék

 (Columbidae) családjához tartozó faj. A kacagó gerle az egyik legismertebb díszgerle. Nagyon sok színváltozata van.Nevét onnan kapta, hogy olyan hangot hallat, mintha valaki nevetne. Északkelet-Afrika és India területén honos.Testhossza 25-30 centiméter, szárnyfesztávolsága 50 centiméter, testtömege 160 gramm körüli. Kultúrnövények és gyomnövények magvaival táplálkozik.  Fészekalja 1-2 tojásból áll, melyeken 13-14 napig kotlik.Dajka madárként  használják a ritkább egzotikus galambok  tojásainak keltetésére

Forrás: Wikipédia

 

Borvörös galamb (Streptopelia tranquebarica) 

 Más néven a Vörös balkáni gerle, a trópusokon, az indiai szubkontinensen,Tajvanon, a  Fülöp-szigeteken  és a malajziai szigetvilágon él.Megjelenésükben a tojó és a hím eltér egymástól.  A hím  fehér fejű vöröses barna testel.  A tojó szürkés barna színű.Testhosszuk  23-26 cm, testtömegük 70-78 gr.Bokrokra , alacsony fákra építi a fészkét, melyben  2  fehér tojáson felváltva  ülnek 16-18 napig

Táplálékuk  magvak, rügyek , de apró rovarokat is fogyasztanak.

 Pálmagerle (Streptopelia senegalensis)

 

 

 A pálmagerle (Streptopelia senegalensis) a madarak (Aves) osztályának galambalakúak(Columbiformes) rendjéhez,ezen belül a galambfélék (Columbidae) családjához tartozó faj.

Afrikától kezdve Közép-Keleten át egészen Pakisztánig, Afganisztánig, Indiáig, Kínáig ésOroszország területéig megtalálható.Törökország és a Balkán felé is terjed. Ausztrálianyugati részére sikeresen betelepítették.Észak-Afrikában az állomány száma növekszik.A pálmagerle hossza 25–27 centiméter, szárnyfesztávolsága 40–45 centiméter és testtömege 80–120 gramm.

Tollazata felül túlnyomórészt vörösesbarna, alul krémszínű. A sötét kézevező és a kékesszürke evezőtollak,különösen röptében láthatók jól.A hosszú farok sötét külső kormánytollainak vége fehér.A hím pompásabb színezetű és nagyobb, mint a tojó. Feje és torka ibolyakékek, a csőr viszonylag hosszú,fekete, a sötétbarna szemen rózsaszín szemhéj van. A nyak két oldalán fekete és barna foltok alkotta finom gyűrű található.Telelő madár, vagyis nem vándorol. Gyakran párban vagy rajokban él, és tartós párkapcsolat jellemzi.

Tápláléka magok, gyümölcsök és rovarok. Akár 6 évet is élhet.

A pálmagerle ivarérettségét egyéves korában éri el. A költési időszak helyenként eltérő. Évente akár ötször is költ.Egy fészekaljban rendszerint két sima, fehéren csillogó tojás van, ezeken mindkét szülő 12–14 napig kotlik.

Az első táplálék, amit a fiókák kapnak, a begytej. A fiatal madarak 14–17 nap után repülnek ki.A pálmagerle rokonai a balkáni gerle (Streptopelia decaocto) és a vadgerle (Streptopelia turtur).

Forrás: Wikipédia

 

Fahéj galamb (Columba larvata) Afrikai citrom galamb

 Az afrikai citromgalamb (Columba larvata) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjéhez és a galambfélék (Columbidae) családjához tartozó fa

Dél Afrikában , Kelet Afrikában , Tanzánia hegyi erdeiben ,honos.

A Fahéj galamb  hossza  24-30 cm , tömege 81,7-150 g . A felnőtt hímek tollazata fahéj barna,a tojó nyaka és begye lilás árnyalatú,a hát felsőrésze zöld mely fényesen  csillog.  A láb, az írisz és az orbitális bőr  vörös, a csőr fekete. Arcuk és homlokuk fehér, a hímeké sokkal erőteljesebb, míg a tojóké fakóbb.A tojó 2 krémfehér  tojást  tojik, kis galyakból készített fészkébe,ahol  a hímmel felváltva kotlanak.
Az étrendje főleg gyümölcsök, magok, puhatestűek és rovarok.

 Forrás : Csodálatos állatvilág, Wild life fact file

 

 Ausztrálkontyos gerle (Ocyphaps lophotes)

 Fotó: Wikipédia

 

 A kontyos galamb (Ocyphaps lophotes) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjéhezés a galambfélék (Columbidae) családjához tartozó Ocyphaps nem egyetlen faja.

A kontyos galamb (Ocyphaps lophotes) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjéhez és a galambfélék (Columbidae) családjához tartozó Ocyphaps nem egyetlen faja.

Ausztrália területén honos, száraz ritkás erdők és bozótosok lakója. Eredetileg Ausztrália viszonylag kis területén volt honos, elsősorban a keleti partvidék száraz erdeiben. Az emberi tevékenységnek, elsősorban a száraz, félsivatagi környezet öntözéssel való hasznosításának köszönhetően mára a kontinens nagy részén megtalálható. Ma már csak a fátlan sivatagokból és a sűrű trópusi esőerdőkből hiányzik.Eléggé kultúrakövető faj. Vidéken beköltözött a farmok környékére, de a nagyobb ausztrál városok parkjaiban és kertjeiben is megtalálható.Testhossza 31-36 centiméter, súlya 150-250 gramm. Jellegzetes bélyege, melytől a faj összetéveszthetetlen a felmereszthető szürkés bóbitája. Feje, nyakának hátsó része és háta barnásszürke, ez a szín a nyakán fakó rózsaszínesbe is átmehet. Arca és torka világosszürke. Szárnyfedőtollai feketés szürkék, sötétzöldek és rózsásan fénylők, hegyük fehér. Hasa szürke, a mellen rózsaszínes árnyalattal. Csőre fekete, lábai hússzínűek. Szemei körül csupasz, rózsaszín szemgyűrű látható. A két ivar megjelenése nagyon hasonló, a hím egy árnyalattal nagyobb a tojónál.A talajon, 5-6 egyedből álló csoportban, keresgéli elsősorban magvakból ,kisebb részt rovarokból álló táplálékát.A fajnak nincs kötött szaporodási időszaka, de április és július között viszonylag kevés pár költ. Igen szapora faj, egy jobb évben akár 5-6 fészekaljat is felnevelhet. Fákra vagy magas bokrokra építi rendezetlen gallyakból álló fészkét. Egy fészekalj két fénylő fehér tojásból áll, melyet a szülőpár felváltva költ ki 18-20 nap alatt. A fiatal madarak gyorsan fejlődnek, a kikelést követő második héten már teljesen ki is tollasodnak. Megjelenésük emlékeztet a szüleikre, de sötétebbek és fejtollaik nem annyira fejlettek

 Forrás Wikipédia

 

Gyémánt galambocska (Geopelia cuneata)

 

A gyémánt galambocska (Geopelia cuneata) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjéhez és a galambfélék (Columbidae) családjához tartozó faj.

 Ausztrália területén honos, bokrok és cserjék lakója.  A rendkívül igénytelen, de szép és szelíd gyémántgalamb az európai tenyészetekben domesztikálódott, s e 18-20 cm nagyságú (ebből 105-112 mm a farok) A súlya hozzávetőleg 40-50 g. Az ivari kétalakúság csupán a szemgyűrű színében és nagyságában jelentkezik. A szemgyűrű természetesen a hímnél nagyobb és élénkebb piros..Feje és mellrésze kékesszürke, barna szárnyain gyöngyszerű fehér pöttyöket visel. Vörös szemgyűrűje van, a hímeké kicsit nagyobb, ez a két nem közötti különbség.                                                                  A törpegalambnak ma már az ezüstön kívül számos színváltozata ismert.Az elismert színváltozatai: Normál (Wildfarbige)   Sárga (Gelb), Ezüst (Silber), briliáns (Brillant) világosfarkú ezüst (Weissbürzel), márványos (Gescheckt), fehér (Weiss), barna v. vörös (Rot)és kék.Bokrok között keresgéli magvakból, levelekből és rügyekből álló táplálékát. Tápláléka fogságban : díszpinty keverék kevés kendermaggal, zöldeleség, puha gyümölcsök és kevés lágyeleség.Fákra, vesszőből készíti fészkét. Fészekalja két fehér tojásból áll, melyeken 14 napig kotlik.  A hím részt vesz a 13 napig tartó költésben, s gyakran neki marad a fiókák felnevelése, mert noha még azok nem önállóak, a tojó újra megkotlik. A fiókák 3 hetes korukban elhagyják a fészket, de a szülők még ezután is táplálják őket.

 Forrás: Madár Lexikon,Wikipédia

 

Gyöngyösnyakú gerle (Streptopelia chinensis)

  Fotó: Wikipédia

 

A gyöngyösnyakú gerle (Streptopelia chinensis) a madarak (Aves) osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjéhez, ezen belül a galambfélék (Columbidae) családjához tartozó faj.

Előfordulása: Banglades, Bhután, Brunei, Kambodzsa, Kína, India, Indonézia, Laosz, Malajzia, Mianmar, Nepál, Pakisztán, a Fülöp-szigetek, Szingapúr, Srí Lanka, Thaiföld, Kelet-Timor és Vietnam nyílt erdeiben és mezőgazdasági területein honos. Az Amerikai Virgin-szigetek területéről már eltűnt. Betelepítették Ausztrália, a Fidzsi-szigetek, Mauritius, Mexikó, Új-Kaledónia, Új-Zéland, Pápua Új-Guinea és az USA területére. Ritka, kóborló Afganisztánban és a Maldív-szigeteken

A faj egy viszonylag vékony testfelépítésű hosszú farokkal rendelkező galamb. Testhossza 28–32 centiméter. A háta, szárnya és farka halvány barna és foltos. A feje és a hasa rózsaszín halványszürkével árnyékolva. Nyakán egy fekete folt van fehér foltokkal. Lába piros. A nemek hasonlóak, a fiatal madaraknak hiányzik a fekete folt a nyakról.Szaporodási időszaka Dél-Ausztráliában szeptembertől januárig tart, északon őszre esik. Botokból álló fészkét fára építi, fészekalja 2 fehér tojásból áll.Tápláléka magvakból, rovarokból és más növényekből áll. Táplálkozni a földön szokott.                                                                                         

Forrás: Wikipédia

 

Bronzszárnyú galamb (Phaps chalcoptera)

 

 Bronzszárnyú galamb élőhelye: Ausztrália, Tasmania, part menti erdők, száraz cserjések, pusztaság, alpesi erdők és mezőgazdasági területek. Ez az egyik leggyakoribb madár Ausztráliában

 A bronzszárnyú galamb , közepes méretű, (30-36 cm hosszú ) erős testfelépítésű galamb. A hím homloka sárga, melle rózsaszín. Az írisz sárga a csőr fekete, lábak vörösek.  A tojó és a fiatal madarak homloka szürke. A nemek közös ismertető jegyei a szemük alatt futó fehér csík és a bronzosan (pirosan, zöldesen,sárgásan,) csillogó szárnytollak. A fiatal madarak tollazata barnás, csak a vedlést követően színesedik ki

Tápláléka : Magvakból és gyümölcsökből áll, melyeket a földön keresgélve szedegetnek.A költésben és a fióka nevelésben mindkét szülő részt vesz. Két fehér tojáson 18 napig kotlanak felváltva a szülők. A fiókákat eleinte begytejjel etetik, majd később magvakkal és gyümölcsökkel.

Forrás: BirdLife International (2012)

 

Zebra galamb (Geopelia striata)

 

 A zebragalamb élőhelyei:  Délkelet-Ázsia-Thajföld, Malajzia, Fülöp szigetek,Bali,Borneó,Hawai,Ausztrália, Új-Guinea. A különböző élőhelyeken, különféle alfajai élnek .Az alfajok eltérése a nagyságban , szinárnyalatban és rajzolatban  mutatkozik meg.A közös jellemzőjük a szürke alapszín,a fekete csíkozottság és a szem körül található kékes szemgyűrű. Nagysága 22-24 cm. Homloka, torka szürke,tarkója sötétszürke.A nyak oldalsó és hátsó része,valamint a testoldalak sűrün fekete keresztcsíkosak. A mell vöröses szürke, csík mentes.Lába rózsaszín-fekete foltokkal.Csőre sötétszürke,szem írisze sárga, mindkét nemnek kék szemgyűrűje van, a hímeké élénkebb és nagyobb kiterjedésű.Fákra,bokrokra  vesszőből készíti fészkét. Fészekalja két fehér tojásból áll, melyeken 14 napig kotlik.A fiókák kéthetesen repülnek ki, de a szülők 4-5 hetes korukig  még etetik őket.Tápláléka apró magvakból,rovarokból és más növényekből áll. Táplálkozni a földön szokott.                                                                    Forrás:Wild life fact file , Wikipédia

 

Guineai galamb (columba guinea) (Csíkosnyakú galamb)

Fotó: Wikipédia

 

A csíkosnyakú galamb (Columba guinea) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjéhez és a galambfélék (Columbidae) családjához tartozó faj. Afrikában a Szaharától délre két elkülönült populációban él, az egyik Afrika középső, a másik pedig a déli részén található. Füves puszták lakója.Testhossza 33 centiméter. Feje világos kék színű, csupasz szemgyűrűje van. Nyakán ezüst hegyű, csíkos mintázata van, háta és szárnyainak felső része vöröses, fehér háromszögletű szárnyfoltokkal. Hasi része kékesszürke.Magvakkal, gabonával,gyümölcsökkel, levelekkel , rügyekkel és mogyoróval táplálkozik. Táplálkozni a földön szokottSziklapárkányokra,fákra vagy házakra építi fészkét, ágak, gallyak és fűszálak felhasználásával. 2 fehér tojásán 15-16 napig kotlik.A fiókák 20-23 nap alatt felnőnek,kirepülnek

Columba guinea a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listán veszélyeztetett fajként szerepel.

 Forrás: BirdLife International, 2008.

 

Örvös galamb (Columba palumbus)

 

 FEHÉR Örvösgalamb

 

 Az örvös galamb (Columba palumbus) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjéhezés a galambfélék (Columbidae) családjához tartozó faj.Európában, Ázsiában, valamint Észak-Afrikában honos. Megművelt földeken, de városokban, emberi településeken is megtalálható. A Kárpát-medencében rendszeres fészkelő,hazánkban is megtalálható.

Testhossza 40–42 centiméter, szárnyfesztávolsága 75 centiméter és a testtömege 280–600 gramm közötti.A legnagyobb európai galambféle. A felnőtt madaraknak jellegzetes fehér folt van a nyakukon, a fiataloknál ez még hiányzik.Mindkét ivar egyforma, nyakuk és farkuk szürke, mellük vörhenyes-szürke. Hátuk és szárnyuk szürkésbarna.A felrepülő madaraknál feltűnő a szárnyon lévő fehér folt.A költési időn kívül nagy csapatokban él. Gyommagvakkal, gabonamagvakkal és a tölgy makkjával táplálkozik.    Az ivarérettséget egyéves korban éri el. Erdőkben, ártereken fákra vagy bokrokra készíti fészkét.A fészek kis gallyakból, vékony gyökerekből, és vékony fűszálakból vagy szárakból készül. Fészekalja két, tiszta fehér tojásból áll,melyeken 16–18 napig költ. Az első táplálék, amit a fiókák kapnak kikelésükkor, az a begytej, amit a szülők termelnek.A fiatal madarak 28–30 nap után repülnek ki. Egy évben többször is fészkelhet.

 Forrás Wikipédia

 

Zöldszárnyú galamb (Chalcophaps indica) 

 

 Élőhelye: Széles körben elterjedt a trópusi Dél-Ázsiában, Kínában, Indiában, Új-Guineában, a Fülöp-szigeteken, Sri Lankán és a kelet-indonéziai szigeteken, észak és kelet Ausztráliában. Gyakori faj az esőerdőben. Nagy elterjedési területén sok alfaja található, melyek az alapfajtói színárnyalatokban és mintázatban is jelentősen eltérhetnek.
Leírása: 25 cm testnagyságú, igen mutatós egzotikus galambféle. Testfelépítése zömök, farka rövid. A nemek egymástól jól elkülöníthetők. A hím homloka és szemöldöke fehér, a fejtető és tarkó világosszürke színű. A nyak és a mell, valamint a madár alsó része vörösesbarna árnyalatú. A szárny fénylő smaragdzöld színű, evezőtollai feketés barnák. A szárnybúbját fehér tollak díszítik. A farok sötétszürke, széles fekete szegéllyel. A szélső kormánytollak külső széle fehér. Az alsó farkfedők sötétszürke színűek. A hát szürkés árnyalatú, egy széles, fekete és fehér keresztcsíkkal. Az írisz sötétbarna, a szemgyűrű piros. A csőr színe narancs-piros, csőrtöve bíborpiros. A lábak lilás pirosak. A tojó egyszerűbb színezetű, a szárny zöld színe mellett inkább a barna szín dominál a megjelenésében. Homlokán, fején halványabb és kevésbé kiterjedt a fehér szín, a fejtető, tarkó, nyak és alsó testtájék barna árnyalatú. Szárnyán a fehér folt inkább szürkés, alig látható. Evező és kormánytollai, háta is barna színű. A zöldszárnyú galambnak külföldi tenyészetekben létezik kék színű mutációja is
Tartása, elhelyezése: Könnyen tartható és tenyészthető, méretéből adódóan is volieres elhelyezést igénylő madár. Szereti a tágas, világos, napos elhelyezést. Télen lehetőség szerint fagymentes helyet biztosítsunk részére, bár tapasztalatok szerint védett röpdében átmeneti fagyokat is átvészel károsodás nélkül. Szeret sokat a földön tartózkodni. Szelíd, bizalmas természetű madárrá válik, ha feleslegesen nem zavarjuk és így biztonságban érezheti magát.
Táplálás: Alaptakarmánya a különböző kölesfélék, muhar, fénymag, bükköny, repce, kender, fekete napraforgó, búza, apró szemű (darált) kukorica. Rászoktatható a tojásos lágyeleségre, melyet elsősorban a költési időszakban ajánlatos etetni. Kínálhatunk neki apróra vágott zölddeleséget. Próbálkozhatunk különböző gyümölcsök etetésévei is. Mint minden galambféle, feltéttlenül igényli akőzúzalékot, kagylóőrleményt, tört tojáshéjat és a szépiát, Étrendjét egészítsük ki különböző vitaminokkal is.
Tenyésztése: Könnyen tenyészthető, ha nyugodt életfeltételeket biztosítunk nekik. A megfeelelően táplált ivarérett madarak a tavasz közeledtével hamar fészekrakásba kezdenek. A hím mély hangon hívja párját, vagy behúzott nyakkal kísérgeti, zavarja a talajon. Más galamboktói eltérően a hím nem udvarol, hanem megpróbálja a tojót magához csalogatni. Ez úgy történik, hogyatojónak hátat fordítva elhelyezkedik egy alacsony ágon, majd farkát lassan, ütemesen emelgeti, s ha a tojó elfogadja a hívást, mellé száll. Felváltva "rugóznak" majd egymás hátára ugranak, etetik egymást, ezután hamarosan megtörténik a párosodás. Tojásai krémfehér színűek, melyekből 2 hét elteltével kelnek ki a fekete fiókák. Nagyon gyorsan fejlődnek, kb. két hetes korukban kirepül nek a fészekből. Viszonylag kisméretűek, testükhöz képest nagy szárnyakkal. Színezetük barnásfekete. Eleinte a földön tartózkodnak, de néhány nap elteltével már ügyesen kapaszkodnak az ágakon. Ahogy a fiókák erősödnek, egyre erőszakosabban követelik az eleséget, nem ritkán a szülők hátára ugranak, s csőrükkel a szülők fejét kopogtatják. Nagyon érdekes, ahogy a felnőtt madarak szinte hívják, mutatják fiókáiknak az eleség felvételét, ill. az itató elhelyezkedését. A fiókák gyorsan önállósodnak, kirepülésük után három héttel már biztosan elválaszthatók szüleiktől. Közben a szülők már gyakran újabb fés.zekaljon ülnek. Kiszíneződésük 3 -4 hónapos korukra megtörténik, de tenyészérettségüket csak 10-12 hónapos korukra érik el.

Forrás:Egzotikus Díszgalambok Leírása Bírálata   Gyulai Tibor

 

Réznyakú galamb (Geopelia humeralis)

Fotó Madárbrát-lexikon

Élőhelye: Ausztrália északi és keleti területei és Új-Guinea. Kedveli a sűrű növényzettel benőtt, nedves vízmosásokat, erdős, trópusi és szubtrópusi cserjéseket, mangrove ültetvényeket, mocsaaras területeket. Elsősorban ott telepszik meg, ahol a sűrű erdős-bokros részek mellett nyílt füves területek találhatók, melyeket felkereshet táplálékszerzés céljából. Mindig igyekszik vízlelőheelyek és vízfolyások mellett maradni. Jelenleg terjedőben van hazájában: megjelent a tengerparti sávtól beljebb lévő területeken déli irányban, valamint a dél-csendes-óceáni térségben, Pápua ÚjjGuineában is. Párban vagy kisebb csoportokban látható, amint a talajon keresi különböző maggvakból álló táplálékát. Repülése gyors, határozott, sokszor csak a szárnyak suhogása "fütyülése" árulja el repülését. Kisebb gallyakból és száraz fűszálakból készült fészkét jól elrejti a fák és cserjék lombkoronájába vagy a megközelíthetetlen mangrove bozótban. Nagy elterjedési terüleetén belül négy alfaja alakult ki: Geopelia humeralis gregalis, Geopelia humeralis headlandi, Geopelia humeralis humeralis és Geopelia humeralis inexpectata. Az alfajok elsősorban színárrnyalati különbségeket mutatnak.
Megjelenése: Első ránézésre nagyon hasonlít a zebragalambra, leginkább nagyobb termete és a nyak hátsó részén található bronzszínű csillogó folt különbözteti meg tőle. Közepes méretű, 27730cm hosszúságú galamb, viszonylag hosszú lapos farokkal. Az arc és fej kékes-szürke, sötétebb sávokkal. A nyak hátsó részét csillogó fényes rézszínű, fekete szegélyes tollak díszítik. Szárnya, háta és farka szürkés barna színű, fekete keresztcsíkozással. Farktollainak végén - kivéve a két középső tollat - fehér folt található, mely udvarláskor, mikor a hím szétterpeszti a farktollait, nagyon elegáns megjelenést kölcsönöz neki. A nyak elülső része és melle kékes-szürke, hasa halvány barnásvörös vagy fehéres. Szemgyűrűje kék, írisze sárga, esőre kékesszürke. Lába vörös színű. A hím és a tojó egyforma, a nemeket nehéz egymástól elkülöníteni.
Tartása, elhelyezése: Méretéből és félénk természetéből adódóan mindenképpen volieres elheelyezést igényel. Nagyon aktív, sokat röpköd, de szeret a védett helyeken megpihenni, ezért élőőhelyét természetes ágrendszenel rendezzük be, ahol védettebb zugok és repülésre, napozásra alkalmas nyílt területek is találhatók. Nagyon szeret a talajon keresgélni, ezért etető edényét itt is elhelyezhetjük. A röpde alját felszórhatjuk erdei földdel, vagy folyami homokkal, melyet az ellszennyeződéstől függően kell cserélnünk. Ha lehetősége van rá, rendszeresen fürdik, vagy "kiifekszik" az esőre, de a napfürdőzést is nagyon szereti. Ennek biztosítása alapvető fontosságú, mert ezzel és a helyes táplálással megelőzhetjük a sajnos előforduló tojáslerakási nehézséget. Költési időszakban meglehetősen agresszív lehet, ezért lehetőleg páronként helyezzük el, társas elhelyezése csak nagy helyen és nagyobb testű lakótársakkal javasolható. Télen védett, fagymenntes helyet biztosítsunk részére.
Táplálása: Alaptakarmánya a méretének megfelelő galambkeverék: kölesfélék, muhar, búza, apró szemű vagy darált kukorica, fekete napraforgó, repce, kender, bükköny. A magkeveréket megpróbálhatjuk csíráztatott állapotban is kínálni. Szívesen fogyasztja az apróra vágott tyúkhúrt, salátát. Rászoktatható a tojásos lágyeleségre is, melyet elsősarban a költésre felkészítéskor és fiókaneveléskor adhatunk neki. Kisebb rovarokat is örömmel elfogad. Folyamatosan legyen előttte mészkő őrlemény, apróra tört tojáshéj és szépia, hogy elkerülhessük a tojáslerakási problémáákat. Táplálását különböző vitaminkészítmények adásával tehetjük teljessé.
Tenyésztése: Könnyen költésre bírható, de a siker érdekében biztosítani kell részére a zavarássmentes körülményeket. Fészkét vékony ágakból és vastagabb szénaszálakból építi a röpde egy magasabb, védett helyére. Szívesen elfogadja a megfelelő méretű fészekkosarat vagy ládát. Két tojásán 16-18 napig kotlik, majd a szülők közösen nevelik fiókáikat. A kirepült fiatalok inkább barnás szürke ámyalatúak, keresztcsíkozásuk sem annyira feltűnő, inkább pettyezett világosszürrke. A fiatalok gyorsan önállósodnak, 2-3 hét elteltével elválaszthatók szüleiktől. Teljes kiszíneeződésük 4-5 hónapos korukra következik be.

Forrás:Egzotikus Díszgalambok Leírása Bírálata   Gyulai Tibor

 

Olíva galamb(Columba arquatrix)

 

 

 Idegen nyelvű elnevezései: Angol; African olive pigeon, Rameron pigeon. Német; Oliventaube, Fleckentaube, Gelbaugentaube, Purputaube stb. Francia; Pigeon rameron.

Élőhelye : Angola, Kongói Demokratikus Köztársaság, Etiópia, Kenya, Mozambik, Szaud-Arábia, Szomália, Dél-Afrikai Köztársaság, Szudán, Zimbabwe és Tanzánia. Sajátos életteret igényel, szereti az 1400 méter körül elhelyezkedő esőerdők felett lévő hűvös, nedves mediterrán jellegű örökzöld galéria erdőket, de ha nyugodt körülményeit nem zavarják előfordul a 700 méter magasságokban lévő mezőgazdasági területeken is. Fészkét vastagabb ágacskákból, vesszőkből a fák lombkoronájába rakja általában 15 méter magasságig találhatók meg. Fészekaljanként 1 fehér tojást rak, de nagy ritkán előfordul a kettő is. Élelmét ügyesen mozogva elsősorban a lombkoronában keresgéli, ahol gyümölcsöket, bogyókat, magokat, rovarokat és azok lárváit szedegeti. Ez mellett leszáll a talajra, hogy ott az avarban megkeresse és összeszedje a táplálékát.
Leírása: A kifejlett hím hossza a 37 - 42 centiig is változhat. A nemek hasonló színezetűek, de némi eltérés van közöttük, az egyik ilyen, hogy a hím fejteteje ezüstösen csillogó a tojóé fekete színű, egész tollazata világosabb árnyalatú és tompább színű. Nyaka ezüstözötten rózsaszín szabálytalan fekete foltokkal, mely csíkozott hatást mutat. Lába,  csőre, és szemgyűrűje feltűnően narancssárga, vagy világos sárga. Szárnyai barnásfeketék és fehéren pöttyözöttek. Farka sötétszürke. Repülése gyors, az ágak között a galambokra jellemző éles irány váltásokra is képes. Hangja ismételt turbékolás. A fiatalokra jellemző a barnás szürke tollazat. A fejlődésben lévő fiataloknál a csupasz bőrfelületek még tompa zöldessárga színűek. Tenyészérettségét 2 éves korára éri el.
Tartása, elhelyezése: Nagysága megköveteli a tágas volieres elhelyezést. Miután eredeti élőhelyén a lombkorona lakója, jó ha mi is ehhez igazítjuk a környezetét. Legyen élő növényzettel beültetett, de szabad napos helyet is biztosító a környezete. A padlózatra alomként homokos földet, illetve némi lombtakarót szórjunk, hogy a talajon tartózkodva kedvére kutatgathasson a rovarok, azok lárvái és az elszórt magok után. A téli védelméről gondoskodni kell. Tartható más madarakkal mivel viszonylag szelíd természetű és jámbor galambok. Arra ügyeljünk, hogy bár nagytestű, ettől függetlenül kevésbé védi meg magát ha más agresszívebb, (legyen az kisebb testű) galambbal, vagy madárral tartjuk egy röpdében. Fészek alapként elfogadja a nyitott kosarat, melyet szemmaagasságban és lehetőleg élő lombozattal védett helyre szereljünk fel.
Takarmányozása : Az alaptakarmány mellett az általam tartott madarak előszeretettel fogyasztják a mazsolát kókuszreszeléket, mákot, napraforgót. A költési szezon előtt egy kicsivel több kenderrmagot kapnak, melyet kiegészítek reszelt főtttojással, sárgarépával citrom és cékla héjával, amit szintén lereszelve adom a számukra. Az egyedek ízlése szerint hozzá lehet őket szoktatni a szezoonális gyümölcsökhöz. Nélkülözhetetlen számukra a mészpótlás, ezért állandóan legyen előttük kieegészítő takarmányként mészpótló keverék. Fióka neveléskor fokozottan figyeljünk erre, mivel gyorsan fejlődnek és nagytestű galamb lévén hajlamos a csontgyengeségre, mely a későbbiek során különböző problémákhoz vezethet.
Tenyésztése: Hazánkban nem igazán elterjedt a tartása ezért a pár összeállításakor vigyázni kell az idegen vérvonalak beszerzésére. Mindkét szülő felváltva költ, az inkubációs ideje 17 - 20 nap.
A mi éghajlati viszonyaink között a tenyészidő szaka az őszi, téli hónap okra esik, így ajánlatos a kikeléstől számított 20 nap után tollasodó fiókára odafigyelni, hogy ne fázzanak meg, mivel ekkor már szülők ritkábban ülnek rájuk.

Forrás:Egzotikus Díszgalambok Leírása Bírálata   Szabó Roland

 

Peru galamb (Columbina cruziana) 

 

Német neve: Peruttiubchen; angol neve: Peruvian Ground Dove, Golden bilkd Ground Dove. Élőhelye: Equador, Peru, innen átteljedt Észak-Chilébe is. A száraz tengerparti területeken él, ahol gyakran látható a mezőkön és bokros területeken, a talajon kutat magvak és rovarok után. A perugalambok a természetben párban élnek, költési időn kívül kisebb csapatokban láthatók. Költéskor faj társaikkal s más galambfajokkal szemben is durva, agresszív. Fészke gallyakból, növényi szárakból készül, általában jól elrejti a fák és cserjék lombkoronájában. 2 tojását 13-14 napig a hím és a tojó felváltva melengeti. Fiókáikat nagy gonddal közösen nevelik.
Leírása: Testhossza 18 - 22 cm, zömök, farka viszonylag rövid, széles, esőre viszont megleheetősen nagy, hajlított, kétszínű. A hím feje, háta, szárnya világosszürke színezetű, nyaka, begye hasa vörösesbarna. A szárnyait elszórtan fekete rajzolat, pettyek díszítik. Szárnyevező tollai és farka fekete. A szárny elülső részén egy vöröses-bordó csík található. Csőre erős, testméreteihez képest nagy, ívesen hajlított. A csőrtő narancssárga színű, csőrhegye fekete. Rövid, erős lábai vörös színűek. Szeme barna, vékony írisze sárga. A nemek könnyen megkülönböztethetők egymástól. A tojó rajzolata a hímévei megegyezik, de a madár színe túlnyomórészt barnás árnyalatú, csak a homlokán található egy világosszürke sáv, hasa világosbarna vagy fehér. Testmérete, csőre is kisebb. A csőrtő inkább sárgás árnyalatú, lába halvány rózsaszín. Külfüldi tenyészetekben megjelent hófehér színváltozata is.
Tartása, elhelyezése: Az első perugalambok 19ü5-ben érkeztek a berlini állatkertbe. A londoni állatkertben 19l5-ben már több párat mutattak be. Edzett, mozgékony madár, melyet célszerű röpdében elhelyezni. Fogságban költési időn kívül (teleléskor) gond nélkül tartható kalitkában akár több pár is. De ha költetni szeretnénk, mindenképpen röpdében és lehetőség szerint páronként kell elhelyezni. Nagy helyen esetenként több pár is költhet, de megfelelőbb a páronkénti elhelyezés. Közös röpdében csak nála nagyobb madarakkal célszerű tartani. Elhelyezésénél feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a hőmérséklet télen se menjen 10-15 Oc alá. Nagyon szeretikés igénylik a napfényt, hiányában melanizmus (feketedés) léphet fel.
Táplálás: Alaptakarmánya a különböző kölesfélék, muhar, fénymag, mák, repce, kender, tört napraforgó, fűmagvak szárazon és csíráztatva. Rászoktatható a tojásos lágyeleségre és a különböző élő rov;areleségre, melyet elsősorban a költési időszakban ajánlatos etetni. Kínálhatunk neki apróra vágott zöldeleséget is. Próbálkozhatunk különböző gyümölcsök dinnye, alma, körte, ribizli, eper, málna stb. etetéséveI. A kis bogyókat és az édes piros gyümölcsöket előnyben részesíti. Mint minden galambféle, feltétlenül igényli a kőzúzalékot, kagylóőrleményt, tört tojáshéjat és a szépiát. Étrendjét kiegészíthetjük különböző vitaminokkal is.
Tenyésztése: Tapasztalatom szerint csak akkor mutat költési hajlandóságot, ha megfelelő nagyságú röpdében vagy kisvolierben helyezzük el. Ilyenkor a hím elkezdi keresni a költésre alkalmas helyet, szárnyát ütemesen mozgatja és érdekes, inkább békabrekegésre emlékeztető hangot hallat, hívja párját a fészekbe. Üldözheti is a tojót, ilyenkor ajánlatos néhány napra elküülöníteniőket. Fészkelésre kis kosárkát vagy ládikát béleljünk ki finom szálú szénával, melyben fészekmélyedést készít. Nagyon megbízható an költ, a hím és tojó felváltva melengetik a tojáásaikat és etetik fiókáikat. Kotlási idő 13-14 nap. Kelés után igénylik a tojásos lágyeleséget, s ennnek köszönhetően a fiókák gyorsan növekednek, kb. 2 hetes korukban elhagyják a fészket, s 1 hét elteltével már önállósodni kezdenek. A fiókákat kiröpülésük után 3 hét elteltével, elválasztthatjuk, s a szülők hamarosan újabb költésbe kezdenek.. A fiókák kiröpülésekor előfordulhat, hogy a hím madárban olyannyira feltámad a fiókák védelmének ösztöne, hogy elkezdi üldözni a tojót. Ilyenkor a hímet ki kell fogni, a tojó gond nélkül befejezi a fiókák felnevelését. Nagyon jól nevelő, szapora galambok, a fészekkontrolt jól viselik. Nem kényes madarak, tartásával és tenyésztéséveI kezdő madártenyésztők is sikerrel megpróbálkozhatnak

Forrás:Egzotikus Díszgalambok Leírása Bírálata   Gyulai Tibor

 

Tamburin gerle (Turtur tympanistria)

 

 

A test hossza 22-23 cm, súlya 50-85 g. A homlok, a szem környéke, a torok, a mell és az alsó testrész fehér, a csőrtől a szemekig húzódó fekete szalaggal.
A test felső része sötétbarna, enyhe olajzöld színezettel. Bizonyos fényben a tollazatban irizáló lila vagy sötétebb kékes-zöld színezet jelentkezhet. A fej és a nyak szürkével futtatott, halványabb sávval szegélyezett 2 horizontális feketés szalag húzódik a hát alsó részén.
A szárnyak egészén feketés foltokat találunk. Az elsődleges evezők és az alsó szárnytollak gesztenyebarnák, melyek repülés közben erős kontrasztot alkotnak a fehér hasi résszel. A farok középső kormánytollai sötét lilásbarnák, a külsők kékes-szürkék, sötétebb sávval elválasztott szürke csúccsal. Az alsó farokfedők sötétbarnák.
Az írisz színe a barna különböző árnyalatait mutathatja. A csőr sötétbarna vagy fekete, vöröseslila heggyel. A láb lilásvörös. A tojóknál a hím fehér részei szürkék, a nyaki rész és a mell sötétebb árnyalatú, az arc pedig szürkésfehér. A csőr általában sötét vöröseslila, majdnem fekete. A test és a fej mérete a hímekénél általában valamivel kisebb. A fiatalok tollazata vörösesbarnán, vagy feketésen csíkozott. Az alsó testfél náluk szürkén pettyezett, csak a has középső területe fehér.
Főként galéria- és másodlagos erdőkben, síkságokon és a parti régiókban fordulnak elő, de megtalálhatók az erdőszéleken, valamint az ültetvények környékén is. A tengerszinttől egészen 3000 m-es magasságig is felhatolhatnak (pl. Kenya, Etiópia). Röptük halk, gyors és egyenes vonalú.
Afrika számos területén megtalálhatók. Élőhelyük végighúzódik Közép-Afrikán, a nyugati partvidéken található Szenegáltól és Gambiától egészen a keleti partvidéki Szomáliáig, a keleti partvidéken pedig egészen le Dél-Afrikáig, beleértve Biokót (Fernando Póo) és a Comoro-szigetet is.
Táplálékuk zömét különböző magvak (pl. Sorghum, Celtis, Croton), ricinus, gyümölcsök (Solanum, Syzygum) és a galambfa (Trema orientalis) termése alkotják, de megesznek kisebb testű gerincteleneket is, pl. termeszeket és különféle puhatestűeket. Főként az erdők talaján, a lombszint alatt gyűjtik táplálékukat, de a Trema bogyóit a fákról tépik le.
Általában egyedül vagy párban járnak, ritkán kis, maximum 6 fős csoportokban. Előfordul az is, hogy a Columba larvata egyedeivel társulnak.
Fészkeiket az év minden hónapjában regisztrálták, néhol azonban megfigyelhetők az adott régióra jellemző sajátosságok a fészekrakás időpontját tekintve.
A párzási időszak alatt a párok szétoszlanak, minden egyes territórium legalább 2-3 hektárnyi területet lefed. A 9 cm átmérőjű fészket megemelik, általában 2-5 m-el a talajszint fölé. A hímek és tojók közösen vesznek részt a vékony vesszők, gallyak és gyökerek összegyűjtésében és a fészek megépítésében. A költést rendszerint a tojó végzi, általában 2, ritkábban 1 krémfehér színű tojást rak. A költési idő 13-17 nap. A fiókákat naponta négyszer etetik. A fiatalok általában a 13-22. napon repülnek ki.
Először 1871-ben került Európába, a londoni állatkertbe. Sikeres tenyésztése 1903-ban az angol Butler nevéhez fűződik.
Magyarországra még nem került be nagy számban, az utóbbi néhány évben sikerült csak importálnunk néhány példányt Afrikából.
Tartása nem bonyolult, viszonylag igénytelen madár. A frissen befogott madarakat eleinte tartsuk 20-23 oC-on és később se csökkentsük a hőmérsékletet 10 oC alá, mert a hidegre igen érzékeny! A frissen behozott madarak nálunk eleinte szinte kizárólag hántolatlan rizst ettek, de a 2 hetes karanténidő alatt részben átszoktak a különböző kölesfajtákra és a fénymagra. Táplálásánál arra figyeljünk, hogy a kb. 80% mageleség mellett 20%-ban kínáljunk neki különböző gyümölcsöket és apróbb rovareleséget is!
Tenyésztése a szakirodalom szerint megegyezik a hasonló kistestű gerlékével. Költési időszakban tartsuk mindig párosával, lehetőleg tágas helyen és minél kevesebbet zavarjuk!
Remélhetőleg ez a szép és kedves faj hamarosan hazánkban is szélesebb körben elterjed.

Forrás: Díszmadár magazin  Szegfű János

 

Gyászgalamb,Sirató gerle ( Zenaida macroura )

 

 

Élőhelye : Az USA északi részétől panamán keresztül a karibi szigeteken és Bahamán honos. Kedveli a nyílt gazdasági területeket, tanyákat, prérit, legelőt, a ritkás fával borított helyeket. Nem kedveli a mocsarat, sűrű erdőket. Vonuló madár. Szeptembertől- novemberig az északi területekről délfelé, (kék) majd ajó idő beálltával márciusban és áprilisban fordítva vonul, (világos zöld) de sok az élőhelyén marad.(sötétzöld) Szaporodási kézsége kiváló, élőhelyén akár 6 fészekaljat is felnevel, így a leggyakoribb madárrá és vadász zsákmánnyá vált. Csopatban a talajon keresgéli a táplálékát, mely szinte csak magvakból áll. Ritkán elfogyasztja a csigákat és rovarokat is. Alfajaí : karibi sirató gerle (Z. m. macroura), keleti sirató gerle (Z. m. carolinensis), nyugati sirató gerle (Z. m. marginella), c1arion-szigeti sirató gerle, (Z. m. c1arionensis), Z. m. tresmariae, középpamerikai sirató gerle, (Z. m. turturilla)
Leírása: testhossza 32 centiméter, Tollazata egész testfelületen többféle szürkésbamás árnyalattal fedett, általában tompa színű. A kifejlett hím arcélén két fekete csík húzódik. A fejen és a nyakolldalán világos lila, rózsaszín foltok vannak. A fejtető világos kékesszürke. Szárnyain sötét foltok találhatók. A farka hosszú és sötét színű, a külső farktollak fehérek. Szeme sötét, szemgyűrűje viláágoskék. Csőre rövid és sötét, általában barna színárnyalatú. Lába rövid és vöröses színű. Társaival való kommunikálás közben többféle hangon szólal meg. Hívóhangja panaszosan hangzik és eléggé hangos "cooOOoo-woo-woo-woooo" Párosodáskor a hím a "cooOOoo-t hallatja. Üdvözlő hangja a puhán hangzó "ork". Riasztó hangjuk egy rövid "roo-oo". A tojó tollazata hasonló megjelenésű mint a hímé, de nagyobb a testfelületén a barna színezet, és a nyakoldalról hiányzik a rózsaszín fedő szín. Jól repülnek, a sebességük elérheti az óránkénti 88 kilométert is.

Forrás:Egzotikus Díszgalambok Leírása Bírálata    Eszteró Lajos

 

Fahéjszínű galambocska (columbina talpacoti)

 

Német név: Rosttaubcl1en, Rosttaube; angol név: Ruddy Ground-Dove.
Élőhelye: Az al ap faj C. t. talpacoti Dél-Amerikában, az argentin Privinzen, Tucumán, Salta és Chaco környékén és Paraguayban, Brazíliában él. Három alfaj a van, - melyek mél'etben és színnben különböznek elsősorban az alapfajtól. C. talpacoti. eluta inkább szürkés-barna, Nyugat Mexikóban a part menti területeken, míg a C. talpacoti rufipennis vöröses barna, Délkelet- és Dél-Mexikóban, Kolumbia, Venezuela, és Dél-Amerika északi részén él, míg a C. talpacoti caucae Nyugat -Kolumbiában honos. A száraz szavannák, a cserjékkel borított nyílt, félsivatagos területek, erdőszélek lakója. Megtalálható a megművelt földeken, gyümölcsösökben, kertekben, parkokban emberi településeken is. Táplálékát, mely kisméretű érett és félérett magvakból, rovaarokból és friss hajtásokból áll, a földön keresi. A déli hőségben általában a bokrokon, fákon piihen. A fészke nagyon különböző magasságban a cserjéken és fákon található.
Leírása: A teljes hossza 16 cm, zömök testfelépítésű csinos megjelenésű, rövidfarkú galamb. A tollazat színe jellemzően intenzív vöröses barna, a szárnyakon elszórtan sötétebb foltokkal.
A hím feje világosabb szürke, teste viszont vörösesbarna színű. Aszárnyfedő tollakon sötétebb barna vagy fekete csíkokat, foltokat visel. Farka sötétbarna, a külső toll fekete. A csőr barnássfekete, az írisz vörös, a lába rózsaszín.
A tojó kevésbé vörös, inkább barnás árnyalatú. Feje sem szürke, inkább jellemző a világosbarna szín. Testnagyságra is kisebb, finomabb testfelépítésű a hírnnél.
Tartása, elhelyezése: A talpacoti galambokat 1868-ban mutatták be a londoni állatkertben, ahol tenyésztése is sikerült még ebben az évben. Nem kényes, könnyen tartható és szaporítható, edzett madár. Mint a trópusokról származó kisgalambok általában, szeretik a napfényt és a meleget. Ha kevés napfényt kap, akkor hajlamos a melanizmusra. A hőmérséklet télen sem mehet 10°C alá. Nyáron tartható szabadtéri madárházban is, de ilyenkor lehetőséget kell biztosítani, hogy meneedéket találjon az eső és hideg idő ellen. Egy jól berendezett társas röpdében is elhelyezhető, lakóótársaival nem agresszív, legtöbbször figyelemre sem méltatja őket. Nála nagyobb, békésebb ter~ mészetű galambokkal, madarakkal is tartható. Csendes, nyugodt, halk madarak, a párok nagyon összetartanak, együtt mozognak, összebújva pihennek az ágakon.
Táplálása: A többi kisméretű galambhoz hasonlóan elsősorban köles, mohar, csumiz, darált nappraforgó és gabonaszemek, mák, kender, repce. Sokat keresgél a földön, itt kis tálakban kínálhaatunk neki apróra vágott gyümölcsöket: alma, körte, ribizli, eper, banán, málna és szőlő. Költésskor szívesen fogyasztja a tojásos eleséget. Folyamatosan kapjanak sódert, mészpótló anyagokat: mészkövet,apróra tört tojáshéjat, szépiát. Szereti az apróra vágott zöldeleséget: tyúkhúr, saláta, lóhere, reszelt sárgarépa. Vízben oldva rendszeresen adhatunk nekik vitaminkészítményeket is.
Tenyésztése: Ha ágakkal, esetleg élő növényekkel és fészkelő helyekkel berendezett kisebb röpdét, napfényes elhelyezést, melegetbiztosítunk részére, az egészséges, ivarérett madarak gyorsan fészkeléshez látnak. Halkan szólongatják egymást, ami inkább nyögdécselésnek, mint galambturbékolásnak hat. Szívesen elfoglalja a védett helyeken felerősített 10 cm átmérőjű koosárkát vagy fészekládikát, amibe a hím elhelyezkedik, és khu-khu hangon hívja kiszemelt párját, miközben szárnyát ütemesen mozgatja. Vékonyszálú szénából gondosan megépített, csésze alakú fészkébe két fehér tojásán 13-14 napig kotlik. Akikelt fiókákat nagy gonddal felváltva melengeetik, etetik. A fiókák már 12-13 napos korukban elhagyj ák a fészket. Ilyenkor világosbarna színűűek, és eleinte a földön tartózkodnak, ahol a szülők felkeresik és szorgalmasan etetik őket. Nééhány nap elteltével már kezdenek csipegetni, magvakat keresgetni, miközben egyre inkább felfeedezik élőhelyüket. Viszonylag könnyen tenyészthető es nagyon megbízható an költő, szapora, élelmes kisgalamb. A költési szezonban gyakorlatilag egymást követik a költések. A fészkén intenzíven ül, zavarásra is csak nehezen hagyja el. A fészekkontrollra sem érzékeny.

Forrás:Egzotikus Díszgalambok Leírása Bírálata   Gyulai Tibor

Aranyszemű galambocska  (Metriopelia ceciliae)

 

 

Ékszer galambocska ( Claravis pretiosa)

 

Élőhelye: Közép- és Dél-Amerika: Mexikó, Nicaragua, Peru, Bolívia, Argentína északi része, Dél-Brazília és Paraguay. A kevés alj növényzettel rendelkező erdős területek lakója, kerüli a sűrű erdőket. Nagy elteIjedési terül etén viszonylag ritka. Párban él, a szaporodási időszakon kíívül kisebb csapatokban mozog.
Leírása: A teljes hossza 21cm, arányos testalkatú kis galamb. Kifejezett ivari dimorfizmus jelllemzi, alakban, nagyságban és rajzolatban a nemek megegyeznek, de a galambfajok közül egyeedülálló módon a tojók és hímek különböző színűek.
A hím jellemzően kékes ezüstszürke a test alsó része világosabb. Homloka, torka világos ezüsttszürke, nyaka, háta sötétebb. Aszárnyfedő tollakon szabályos sorokban elhelyezkedő fekete folltok találhatók. Az elsőrendű evezőtollak, és a farok tollak sötétszürkék. külső szélük fekete. CSőőre is szürkés-fekete. A lába rózsaszín, írisze vörös. A tojó színét a barna különböző árnyalatai jellemzik. Alapszíne fahéj barna, aszárnyfedő tollakon található pettyek - melynek szabályos elhelyezkedése megegyezik a hímévei - és a farok tollak vöröses barnák. A szárny alsó része is vörösesbarna. Csőre barna, homloka és torka világosbarna.
Tartása elhelyezése: Az első ékszergalambok 1857-ben kerültek Európaba, az amszterdami álllatkertbe. Könnyen tartható, nem túl igényes, edzett, békés kisgalamb. Nagyobb társas röpdében különböző galambfajokkal, pintyekkel és flirjekkel is együtt tartható. Élőhelyüket berendezhettjük természetes ágrendszerrel, élő növényekkel, de mindenképpen biztosítsunk részükre nyílt teret a repülés- és napozási igény kielégítésére. Kezdetben félénkek, de ha megszokták környezeetüket, akkor sokkal bizalmasabbakká válnak. A madárháznak világosnak, naposnak, és télen is legalább 15°C-osnak kell lenni. Helyüket célszerű felszórni homokkal vagy erdei földdel. Tápláálékát előszeretettel keresi a talajon, ezért az etető- és itatóedényeket itt is elhelyezheijük.

Forrás:Egzotikus Díszgalambok Leírása Bírálata   Gyulai Tibor

 

Fokföldi gerle ( Oena capensis)

  

 

Élőhelye: A fokföldi galamb szinte megtalálható egész Afrikában a Szaharától délre, az arab félsziget délnyugati részén, valamint Madagaszkáron. Élőhelyén előfordul a szavannákon, legeelőkön, művelt területeken. Kis csapatokba verődve a talajon keresgéli táplálékát.
Leírása: Gyors, könnyed röptű madarak, ez köszönhető karcsú testfelépítésének. Hosszúsága 22-24 cm, ebből 11-13 cm a farok hossza. Jellemző rá az ivari dimorfizmus.
A hímek fején egy fekete maszk található, amely a homloktói a nyak elülső részén át a mell alsó részéig tart. A fekete maszkkal erős kontrasztot ad csőre, mely narancsszínű, sötétpiros csőrtőővel. Feje, nyaka, szárnya világosszürke, elsőrendű evezőtollai feketék. A szárnyán néhány fémeesen csillogó fekete folt van. A szárny alsó felülete barnásvörös. Háta barnásszürke. A háton két fekete és egy fehér keresztirányú sáv található. A farok felül szürkésfekete, alsó felülete fekete. A test alsó része fehér. Írisze barna, lábai rövidek, lilás színűek. A tojó a hírnhez hasonló színeezetű, de nincs maszkja, a csőre inkább barnáslila árnyalatú. Homloka világosszürke. Feje, nyaaka, melle, háta és szárnytollai inkább barnás szürke színezetűek. A test alsó része fehér. A küllföldi tenyészetekben megtalálható az Izabella színváltozat is.
Tartása, elhelyezése: 1 854-ben kerültek az első álarcos gerlék az amszterdami állatkertbe. Teenyésztése először Németországban sikerült l875-ben. Régebben nagy mennyiségben importállták, de a nem megfelelő elhelyezés és gondozás miatt sok elpusztult, ezért általánossá vált a véélekedés, hogy kényes, nehezen tartható madarak. Ma már a tenyészetekben szaporodott madarakkról elmondható, hogy edzett, egyáltalán nem kényesek. A szakirodalom télen legalább 20 oC-os elhelyezést javasol, ezzel szemben gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy védett helyen áttmenetileg fagypont körüli hőmérsékleteket is károsodás nélkül átvészeltek. Nagyon szelíd, biizalmas természetű, lakótársaival is békés, s hangja sem zavaró, egészen halk búgás. Karcsú alakkja, kis méretéhez képest nagy szárny- és farokfelülete is azt sugallja, hogy ügyes repülők, ezért lehetőség szerint minél nagyobb férőhelyet, volieres elhelyezést biztosítsunk részükre. Nagyobb társas röpdében több pár is elhelyezhető. Igényli a közvetlen napfényt, meleget, friss levegőt, mozgási lehetőséget. Mivel sokat keresgél a földön, fokozottan figyeljünk a tisztaságra, rendszeeresen féregtelenítsük.
Táplálás: Apró magvak - mohar, csumiz, köles változatok, mák, salátamag, kendermag, de addhatunk nekik nagyobb magvakat is darálva. Mindenképpen próbáljuk változato san táplálni. Ráászoktatható a tojásos lágyeleségre, apróra vágott zöldeleséget - tyúkhúr, saláta, gyermekláncfű ¸is elfogad. Költési időszakban szóba jöhetnek a csíráztatott magvak és a kisméretű rovartápláléékok is. Hajlamos az angolkórra, ezért különösen figyelnünk kell a folyamatos mészpótlásra, viitamin ellátottságra. Szépia, mészkő őrlemény, apróra tört tojáshéj mindig álljon rendelkezésére.
Tenyésztése: Sok türelmet és kitartást igényel, mert meglehetősen megbízhatatlanul költ. Párváálasztáskor a hím elhelyezkedik egy ágon, előredőlve ütemesen mozgatja szárnyait, ezzel hívoogatva magához a kiszemelt tojót. Később a párját a talajon sétálva kerülgeti, fejével bólogatva halk vékony hangon búg, udvarol neki, próbálja etetni. Az ülőrúdon ülve is bókol, majd kecsesen röpköd a tojó körül. Ha a tojó elfogadja az udvarlást, fészekhelyet választanak, majd néhány naapon belül fészket építenek vékony gallyakból, szénából, és a tojó lerakja 2 krémfehér, kissé henngeres alakú tojását. Fészkelő alkalmatosságnak kínáljunk 10cm átmérőjű kosárkát vagy ládikát. 14 napos kotlás után kelnek ki a fiókák, s általában 12-14 napos korban elhagyj ák a fészket. A fiókák szürkésfekete színűek világosbarna csíkokkal, pettyekkel. KiszÍneződésük általában 6 hetes korban kezdődik, és elhelyezésüktől, táplalásuktól ruggően 3-5 hónapos korokra fejeződik be. Költés alatt elengedhetetlen az optimális táplálás az életerős, fejlett fiókák felnevelés éhez. Télen ajánlatos szétválasztani a párokat, hogy megfelelő pihenőidőt, regenerálódási lehetőséget biztosítsunk a párnak, elsősorban a tojónak.

Forrás:Egzotikus Díszgalambok Leírása Bírálata   Gyulai Tibor

 

Pirosszemű gerle ( Streptopelia semitorquata )

Élőhelye: Afrika csaknem teljes területén honos.  Zömök testtartású, jellemzően 34 centiméter testhosszú faj. Szeme vörös színű. Feje és melle sötét bordós-rózsaszín. Tarkóján fekete csík található. Lába és a szem körüli csupasz bőre piros.     Táplálékuk fű magvakból, gabonafélékből áll. Gyakran fogyasztják őket a talajon. Mint számos más galamb faj, nem társaság kedvelők, egyedül vagy párban lehet őket látni.                            Forrás:Wikipédia                                                                                     

 

Celebesz galamb (Gallicolumba tristigmata)

kontyos csillagos galamb

Élőhelye: Celebesz-sziget  Indonéziában. Megtalálható az esőerdőkben,és  száraz erdőkben egyaránt. A kontyos csillagosgalamb nem repül, a földön tartózkodik.Leírás: Hossza 35 cm. Homlok világos aranysárga, a fej, szürke végű bronz-zöld. Széles gallérral mély lila a tarkó. Arca  torka sápadt szürke, fehér / szürke. Zöldes arany az oldalán, nyak- mell-krémes színű, arany folt a mellen , fehér a has és a farok alatti fedőtollak. Hátsó nyak, köpeny és hát felső része olíva barna, vöröses lila vagy rózsaszínes-zöld vagy bronz-zöld színben játszik. Hátralévő felső része olajbogyó barnás árnyalattal ,vöröses barna szárny pajzsok. Nyakpánt tompa lila, barna.  A szárny rácsos fehér és barna. Az írisz barna vagy sötétbarna, valamint az orbitális bőr kékes.A lábai pirosak. A tojó egy csaknem fehér  vagy krémszínű tojást rak, 1,5 -2 méter magas cserjéken készített fészkébenben. Az inkubációs  idő  17-18 nap.A fióka 3 hetes korban hagyja el a fészket.      A szülők  kb. két hónapot etetik a kicsit.Magvakat , gyümölcsöket apró rovarokat fogyaszt.

Forrás:Wikipédia   

 

Wonga földi galamb (Leucosarcia melanoleuca)

Ausztrália keleti részén honos,az esőerdők és lombhullató erdők talaján élő galamb.Testhossza 37-40 centiméter,Súly: 330-500 g.  Zömök testéhez képes kis feje, rövid lekerekített szárnyai és rövid széles farka van.Szeme sötét, szemgyűrűje piros. Csőre normál hosszú és  barnás színárnyalatú. Lába rövid és vöröses színű.A hím feje fejtetőig ,majdnem fehér a tojó feje teteje világos szürke.Nyaka, szárnya, háta,melle  kékesszürke,farok tollak színe szürke, fehér végű.A hasa fehér elszórt szürke foltokkal.Mindkét nem hasonló szinezetű.  Hosszú életű kb.16 évig él.Wonga galambok monogámok.Eredeti élőhelyén a párzási időszak  októbertől januárig tart.Magas nagy fán, akár 20 méterrel a föld felett építi a fészkét ami  egy tál alakú laza platform,gallyakból,és   puhább növényi anyagokkal béleli.A tojó két fehér tojást rak. Az Inkubációs idő 18 nap, közösen mindkét szülő üli a tojásokat .Kirepülés 18-19 nap, utána körülbelül 3-4 hétig még etetik a szülők.A aljnövényzet között magányosan, vagy párokban keresgéli gyümölcsökből, magvakból és bogyókból,apró rovarokból álló táplálékátFelriasztása esetén inkább elszalad, mint elrepül.

Forrás: Galambok és gerlék David Gibbs, Eustace Barnes és John Cox 

 

Jamaikai földigalamb (Geotrygon versicolor)  Rövid copfos földigalamb

 

30 cm nagyságú galamb kizárólag jamaikai élőhelyekkel a földi galambok csoportjában, az amerikai fürjgerlék nemzetségében.A tarkón és a nyakon egy rövid kis copfot alakítanak ki a meghosszabbodott tollak.A homlok fekete. A fej, a nyak és a mell szürke, de a nyakon mutatkozik egy zöldes fényű vöröses díszítéHasonló csíkozás ékesíti az arci rész. A torok pedig rozsdaszínű.A test felül bíboros fényű zöldeskék. A hasközép borvörös. A test hátul sötéttel szegett gesztenyebarna tollakkal fedett.A szárnyfedők vörösesbarnák. A karevezők sötétzöldek, a kézevezők vörösesbarnák, de az utóbbiak hegye zöldes fekete.A farok  zöldes fekete. A szárnyhossz 160 mm.A csőr fekete. Az írisz halványpiros. A láb rózsaszínes. A tojón a comb, az alsó farkfedők és a kézevezők világosabbak.A fiatalok kékes feketék.A szaporodási időszak  márciustól júniusig tart.A gallyakból készített fészket a talaj közelében,néha a földre építi. A fészekalja 2 db  sárga tojásból áll. Inkubációs idő  14 nap,  a kicsik 2 hetes korukban repülnek ki.Magvakat , gyümölcsöket apró rovarokat fogyaszt.

 Forrás: Wikipédia

 

 Smaragd foltos erdei gerle (Turtur chalcospilos)

 

 

Kékfejű erdeigerle (turtur brehmeri) ( Maidtauben) 

 

A Kék fejű erdeigerle( maidtauben ) Élőhelye:  Kamerun , Angola, Gabon, Kongó és Zaire ,parti erdőben Sierra Leone és Libéria , Kamerun hegység. A tollazat színe gazdag vörösesbarna, erős fényű, vöröses lila a nyakon. Szárny foltja, irizáló zöld vagy bronz vagy arany.  Feje és nyaka fényes kék-szürke, a homlok és az arc kékes.  Csőre vöröses szürke ,tövében zöldes.  Szemek sötétbarnák, lábak halvány lilás pirosak.  A nemek színe hasonlóak, csak DNA vizsgálattal különböztethetőek meg. Nagyságuk 25 cm. hosszú, beleértve a farkát is.A sűrű lombos erdő lakói, rejtett életmódot fojtatnak, táplálékukat a bokrokon,fákon keresik.Táplálékát főként kis puha rovarok , bogyók,  fű magok, fa magvak és növényi részek teszik ki. A költési időszak fehérje dús takarmánya, a hangya tojás, frissen vedlett lisztkukac.A fészkét alacsony sűrű bokrokorra építi. melyben két szürke, olíva színű tojást rak. A költési idő 17 nap a fiókák 16-18 nap után repülnek A madarak teleltetéséhez  min.15 C°,  70% páratrtalom szükséges.

forrás: BeautyOfBirds

 

Sávosfarkú galamb (Columba fasciata) 

 

 

Verébgalambocska (Columbina passerina)  

A verébgalambocska (Columbinapasserina)a madarak osztályának galambalakúak    rendjébe és a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó faj.

Észak-Amerika déli részétől, Közép-Amerikán keresztül, Dél-Amerika északi részéig honos.

Az egyik legkisebb galamb. A nevét onnan kapta, hogy nem lépdel, hanem  ugrál mint a verebek.

Testhossza 17-20 centiméter, testtömege 32 gramm. Mellén pikkelyes mintázatot visel. Rövid szárnyai és farka van.

Párban, vagy kisebb csapatban a földön keresgéli magvakból álló táplálékát.

Fákra, vagy a talajra készíti fészkét, gallyak felhasználásával. Két kis tojást rak, inkubációs idő 17-18 nap.

Forrás:Bird magazin

 

Rulrul (Rollulus rouloul)

 

 A rulrul (Rollulus rouloul) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe , valamint a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozik. A fácánféléken belül a fogoly és fürjfélék legszínesebb képviselője.

Mianmar déli részén, Thaiföld déli részén, Malajzia, Szumátra és Borneó szigetén fordul elő. Élőhelyeként főként a nyíltabb tisztásokat kedveli.

Kedvelt díszmadár faj. Megpróbálták betelepíteni az őshazájához éghajlatilag igen közel álló Hawaii szigetekre, de nem sikerült.

Hossza 27 centiméter, de lehajtott farka és behúzott feje miatt kisebbnek látszik. A hím színezete fémes fényű kék, szárnya fémes fényű vöröses. Jellegzetessége a vörös színű, aránylag nagy bóbitája és a szeme körüli csupasz, vörös folt. A tojó sötétzöld színű, nagy barna szárnyfoltja van. Bóbitája lényegesen kisebb, mint a hímé és ugyanolyan zöld, mint a teste. Mindkét nem lába élénk vörös, csőrük fekete. Kakasok nagyon ragaszkodnak a tojókhoz, annyira hogy eteti őket. Ornitológusok megfigyelték, ha kakas egyedül marad előbb depressziós lesz, majd elpusztul.

Nem túl jó repülő, elsősorban a talajszinten mozog. Legtöbbször kisebb, 7-15 egyedet számláló csapatokban fordul elő. Szívesen kapargat a talajban rovarok, férgek után, de a gyümölcsöket sem veti meg. Gyakran megfigyelhető, ahogy disznóféléket követ, és felszedegeti az általuk feldarabolva otthagyott gyümölcsöket, amelyeket egészben nem tudna megenni.

Fészke csupán a talajba kapart kis mélyedés, amit kakas épit, majd a tojó 5-6 tojást rak, melyeken 20 napig kotlik. A kakas a fiókák gondozásában is kiveszi a részét, de a tojó gondosabban vezeti fiókáit, este a fészekmélyedéshez vezeti őket és apró ágakkal gondosan betakarja őket. A fiókák gyorsan fejlődnek, 10 napos korukra már képesek a magasabb ágakra felgallyazni éjszakára. A kakasokon már egy hónapos korukban megkezdődik a díszes tollbóbita kifejlődése.

Fogságban tartott madár étrendje: csirketakarmány kiegészítve rizzsel és lárvákkal. Gyümölcsként papaja, banán, gránátalma, és szezonális gyümölcsök, dinnye és uborkafélék. Zöldként, kedvelik a bazsalikomot és a bambuszrügyet és zöldjét.

Forrás: furjklub.hu

 

Mexikói Pirók  (Carpodacus mexicanus)

 A házi pirók (Carpodacus mexicanus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.

Elterjedése:
Kanada, az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó keleti és nyugati részén él. Emberi települések közelében található. Betelepítették az Amerikai Egyesült Államok keleti részébe és a Hawaii szigetekre is.

Leírása:
testhossza 12-15 centiméter, szárnyfesztávolsága 20-25 centiméter, testtömege 16-27 gramm. Melle, feje és szemsávja vörös. A nemek eltérőek, a tojó barnásabb színezetű.

Viselkedése:
Urbanizált környezetben keresgéli magokból és gyümölcsökből álló táplálékát.
Épületekre, bokrokra rakja fűből készült fészkét. Fészekalja 2-6 tojásból áll.

Forrás: Arrabóna diszmadár egyesület

Oldal: Egzotikus gerlék
LÁSZLÓ MADÁRKERT - © 2008 - 2024 - laszlo-madarkert.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat